NICOLAESCU RELOADED
Vihar a moziban
bpelőd utolsó frissítés: 2007-01-18 18:03:14A CNC nagy vihart kavart döntése kapcsán rosszabb is történhet a román filmművészetben annál, hogy a legtehetségesebb alkotók nem kapnak állami támogatást.
Van egy rendszer, ami egyszerűen nem jó. A CNC-ről – vagyis a Román Filmközpontról – beszélünk, amely úgy ítél meg támogatásokat filmeknek, mintha nem tudná, hogy kik készítik a filmet. Egy néhány oldalas, név nélkül leadott szinopszis alapján döntenek, ami felvételi vagy érettségi vizsgán érthető lenne, de itt nem.
Ez egyetlen célt szolgál: hogy ne kelljen figyelembe venni a rendező (illetve a csapat többi tagja) korábban elért eredményeit. Mert az mese, hogy a kuratóriumban nem tudják, ki adta le a pályázatot. Ha abból indulunk ki, hogy a CNC kuratóriuma szakemberekből áll, magától értetődő, hogy figyelnek szakmájukra. Vagyis elolvassák a (szak)sajtóban a rendezőkkel megjelenő interjúkat is, amelyekben visszatérő és magától értetődő kérdés: mi lesz a következő filmjük. A kérdésre adott válasz pedig bőven elég ahhoz, hogy néhány héttel, hónappal később be lehessen azonosítani a pályázót.
Vagy ha ez sem lenne elég, a szinopszis önmagában is árulkodó: Sergiu Nicolaescu például a hetvenes években indított sorozatának folytatásával pályázott, amelyben visszatér Moldovan felügyelő – természetesen Sergiu Nicolaescu alakításában. A több mint 40 éves pályafutás eredményeként akár egyetlen nemzetközi díjat felmutatni is képtelen rendező projektje 1,8 millió RON támogatást nyert. Számára hab a tortán, hogy a dokumentumfilmek mezőnyében is az ő projektjét ítélte a legjobbnak a zsűri.
Cristi Puiu és a CNC konfliktusa nem most kezdődik. Puiu 2004-ben Egy kartus Kent és egy csomag kávé című rövidfilmjével Arany Medvét nyert Berlinben. A CNC azzal jutalmazta a nemzetközi elismerést, hogy visszadobta a Lăzărescu úr halála szinopszisát. A film végül mégis kapott támogatást, miután Puiu személyesen megkereste a kulturális minisztert.
A Lăzărescu úr halála minden idők legelismertebb filmje lett külföldön: 2005-ben Cannesban az Un Certain Regard kategória győztese volt, és ez elindította a lavinát, amely még ma is tart. Amerikában 2006-ban mutatták be, és az év végi összesítésekben már Scorsese és Almodovar mellett emlegette Puiut a tengerentúli sajtó. 2006 decemberében a CNC Puiu két filmterve közül egyiket sem találta támogatásra méltónak. Nicolaescuhoz hasonlóan itt is folytatásról van szó bizonyos értelemben: A Lăzărescuval indított, hat részesre tervezett, a bukaresti külvárosi életet körüljáró sorozat két újabb filmjéről van szó (După blocuri – A tömbházak mögött és Tanti Geta – Geta néni).
A dokumentumfilmeknél is hasonló helyzet alakult ki, a tavaly nemzetközi szinten legjobban szereplő román rövidfilmet jegyző Radu Jude (Lampa cu căciula) szintén két tervvel pályázott, és eggyel sem nyert, miközben Nicolaescu…
De itt nem a szenttehén Nicolaescuval van baj. Vagyis van vele is, ha már olyanokat mond a sajtóban, hogy még soha nem hallott Puiuról, és hogy mielőtt kitátaná a száját, kellene készítenie még két-három filmet. Másképp nem teljesül a termelési terv, vagy mi?
A fő gondok:
– Az elbíráló bizottság összetétele: ez a legnehezebb kérdés, hiszen egy művészeket és művészetet elbíráló testületbe ilyen formában művészeket ültetni semmiképp sem jó – ha becsületesek, elesnek a pályázás lehetőségétől, ha meg nem becsületesek, akkor miért vannak ott? Nem lehetne vajon a testület tagjait kritikusokra cserélni?
– A CNC a pályázók névtelensége mögé bújik, és nem veszi figyelembe az addig elért eredményeket. Lehet, hogy Puiu rossz szinopszisíró, de nagyon jó rendező. Javaslat: a pályázatban a benyújtó szakmai önéletrajza és filmjeinek mutatói (fesztiválmeghívások, díjak, nézőszám stb.) is kapjanak súlyt. Tegyenek különbséget közönségfilm és művészfilm között.
– Átláthatatlanság. Javaslat: a pontozási rendszert, az elért pontszámokat és a szinopszisokat tegyék elérhetővé a nagyközönség számára, ezzel is növelve az átláthatóságot.
A helyzet összetettségét az adja, hogy túl erősek a végletek. Márpedig itt nem az kellene legyen a kérdés, hogy Nicolaescu vagy Puiu. Amikor Puiu hangot adott elégedetlenségének, nem kellett volna feltétlenül Nicolaescura kiéleznie a támadást, mert ez a helyzet radikalizálódásához vezetett. Nem az a lényeg, hogy ki kapott támogatást, hanem hogy ki nem. Amúgy a két véglet közt több fiatal és tehetséges rendező maradt tanácstalanul. Annak ellenére, hogy most kaptak CNC-támogatást, korábbi tapasztalataik alapján Cătălin Mitulescu, Cristi Mungiu és Radu Muntean például valószínűleg egyetértenek abban, hogy hiba van a rendszerben. A fiatal rendezők többsége nem emel szót, és ennek prózai oka van: egyrészt jövőben is jól jön a támogatás, másrészt végre van egy zsűri, ami jobbnak tartja az ő (egyébként valóban jó) filmjeiket, mint a Puiuét. Szóval irigyek.
Az ellentétek egyre jobban kirajzolódnak, minden esemény alkalmat ad az újabb vitára – tegnap például Alex. Leo Şerban filmkritikus bukaresti könyvbemutatóján vesztek össze a meghívott filmes szakemberek. És a fiatal filmesek közötti konfliktus kialakulása lehet a CNC döntésének a legsúlyosabb következménye.