ÜNNEPÉLYES KERETEK KÖZÖTT
Zénó Tolerancia beszéde az Aranyalma átvételekor
Zénó Tolerancia utolsó frissítés: 2006-03-10 18:41:38Kedves RMDSZ-es államtitkárok és miniszterek, az Új Magyar Szó buszon elhozott szerkesztősége, Erdélyi Riportosok, kedves-kedves Verestóy Attila pénze,
kedves mindatizenvalahányan, akik itt vagytok és mind a kétszázvalahányan, akik előre nem látható okokból nem jöhettek el.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy annak ellenére, hogy semmi közöm az RMDSZ-hez, mégis megkaphatom az Aranyalma-díjat. Kezdetben azt gondoltam, hogy az RMDSZ-es státus kikötés. Ha-ha! Azt gondoltam, hogy ennek ellenére mégis az enyém lett ez a becseske, annak az az oka, hogy enyém lett mind a négy olvasói szavazat, ami
össz-vissz beérkezett az Erdélyi Riport szerkesztőségébe.
De, hohó, mégsem vagyok ennyire népszerű, Stanik István felvilágosított, a voksokat nem én kaptam, a díj pedig azért lett az enyém, mert haverek vagyunk. A négy szavazatot Markó Béla kapta, akit – annak ellenére, hogy az idén nem volt mezőnyben – nem lehetett megbántani, úgyhogy a sofőr útközben ráírta a nevét pár cetlire.
Szeretném még elmondani, hogy azok, akik azt mondják, ez az egész Aranyalma dolog RMDSZ-es gruppen, szóval, hogy itt nem érdemre megy a dolog, hanem arról szól, ki a nagyobb főnök és kinek kell éppen kinyalni, az téved, mert ez csöppet sem ilyen, érveket most hirtelen nem tudok mondani, de szóval nem.
Stanik azt mondta, majd mondjam azt, hogy teljesítmények vannak ezek mögött az emberek mögött és mögöttem is. A mezőnyben ott van Tokay György, aki meg tudta csinálni, hogy félreállt az útból és elment nagykövetnek, Ilyés Gyula, aki a történelem legdiszkrétebb városfejlesztését foganatosította Szatmárnémetiben.
Ott van még a jó öreg Kántor Lajos,
szó szerint idézem az indoklást: “a Korunk főszerkesztője, aki Kolozsvárnak a magyar kultúrában játszott szerepére hívta fel a figyelmet, illetve új irodalomtörténeti munka megírását kezdeményezte” – tényleg, skacok, meg akartam kérdezni, hogy ezt a blablát ki írta? Ügyes, nagyon ügyes... Látom, Kántor kap is almát, laudációt is mond – ez aztán a frappáns megtakarítás.
Aztán ott van Cselényi László, a Duna Tv elnöke, "a konszenzus televíziójának" megteremtéséért, illetve az új, Autonómia nevű csatorna közeljövőbeli elindításáért”. A közeljövőben is érdemes lesz élni – ez ennek a díjnak a ereje, merthogy olyan jövőbe tekintő. Szóval nagyvonalúan felejtsük el, hogy jelenleg minden zsena, ami Cselényi elnöki munkájához kapcsolódik.
A “közeljövőben” mindenre van megoldás, örülök, örülök, hogy ebben a társaságban lehetek, ahol majd a közeljövőben kell bizonyítani (vagy a távoli múltban), vagy az is teljesítménynek számít, ha semmi mást nem csinálsz, csak végezgeted a munkád, amiért amúgy is megfizetnek.
Amikor a Krónika osztotta ki a díjait, valami okuk lehetett arra, hogy nem én kapom: pikkelnek rám. Megkérdeztem Csinta Samu főszerkesztőt, mér nem én kaptam a díjat. Aszondta, egyrészt kikötés volt, hogy totál ismeretlen ember kell kapja, másrészt nem vagyok Patrubány Miklós, aki kiadhatta az egész irodájának, hogy szavazzák őt is be. Megnyugtatott, sebaj, a Krónikától megkapom jövőre, azt a pár szükséges szavazatot összedobják nekem a Transindexesek is és talán sikerül jövőre annyira ismeretlennek lennem, mint Nyisztor Tinka.
Puszi everybody.
Most akkor megkérem Kántor Lajost, mondja el a Zénó Tolerancia-laudációt, de hogy ne legyen olyan vérunalmas, mint a Kántor-életmű általában, én írtam meg a szöveget. Hagyjad, Lalikám, ha mán itt vagyok, akkor elmondom a saját laudációmat – te majd elmondhatod a tiedet magadnak.
Szóval, Zénó Tolerancia megérdemli az Aranyalma-díjat, még akkor is, ha az elején ragaszkodott ahhoz, hogy külön zacskókban kapja az aranyat meg az almát. Remek szakember, munkája áldozatos. Már csak azt szeretném megkérdezni, hol vehetem fel az útiköltség-térítést és a vacsit megkaphatom-e becsomagolva?