2021. december 3. péntekFerenc, Olívia
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás
futyi.transindex.ro

ORSZÁGIMÁZS

Aláírásgyűjtés indult: a romák legyenek cigányok!

Sipos Zoltán utolsó frissítés: 2009-03-06 10:26:10

Az Intact sajtótröszt nézettség-növelő kampánya alapjában véve mindenkinek jó, kivéve a szóban forgó népcsoportot.

Aláírásgyűjtésbe kezdett a Jurnalul National, hogy a romák hivatalos megnevezését változtassák cigánnyá. A lap úgy érvel, hogy a külföldiek számára a roma megnevezés óhatatlanul összemosódik az ország nevével, emiatt a roma nemzetiségűek bűntettei miatt Románia imidzse sérül – és nemegyszer a külföldön dolgozó román állampolgárok emiatt zaklatásnak vannak kitéve.

Mivel engem nem is az alapkérdés – hogy akkor roma vagy cigány – zavar, hanem a kezdeményezés mérhetetlen cinizmusa, ezért inkább erről szólnék először. Meg kell még jegyeznem, hogy alább a “roma” és “cigány” terminusokat szinonimaként, felváltva használom.


Hangulatkeltő híradások, statisztikák nélkül

Vannak tehát olyan, igen súlyos bűntények, melyeket kétségkívül cigányok követnek el. Az utóbbi időben mintha sűrűsödnének ezek – igaz, ez csak a híradásokból tűnik így, hiszen nem tudjuk, hogy statisztikailag valóban gyakoribbak lettek-e ezek az esetek, vagy csupán arról van szó, hogy az újságírók szorgalmasabban, nagyobb fotókkal és bővebben tudósítanak ezekről.

Ugyanakkor külföldi média egy része (és hazai média egésze) mindig megemlékezik az elkövető nemzetiségéről, hogyha az roma – hogyha nem, akkor ez a részlet rendszerint elsikkad: ritkán látunk olyan hírcímeket, hogy “magyar férfi erőszakolta meg a nagymamát”.

A büntetteket oly részletességgel feldolgozó médiaszakmunkások persze sosem mellékelnek egy statisztikát a híradás mellé arról, hogy évente hány esetet regisztrálnak az illető bűncselekményből az adott régióban, és hogy mi az elkövetők etnikai összetétele. Pedig az ilyen statisztikák sokban árnyalnák a képet.

A “cigányozós” híradások miatt egy bizonyos közhangulat alakult ki a roma közösség ellen: én fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha bizonyos tettekért romákat terhel a felelősség, és ezt kijelentjük, akkor szerintem azt is hangsúlyozni kell, hogy a cigányellenesség fellángolásáért teljes egészében a média felel.


A cigányozás mint biznisz

Van tehát az Intact médiacsoport, mely – miután korábban is bőven kihasználta a rasszizmusban rejlő nézettségnövelési lehetőségeket – most ismét egy “biztos pénzt” hozó akcióba kezdett. Hiszen akármi a kimenetele az aláírásgyűjtésnek – összegyűl a tervezet benyújtásához szükséges 100 ezer aláírás vagy sem – a lap neve kapcsolt áruként terjed azokban a körökben, ahol divat cigányozni (azaz a román és romániai magyar lakosság igen tekintélyes részében).

Az Antena1 és Antena3 híradásaiban naponta be lehet mondani, hogy épp hány aláírásnál tartanak, a beszélgetőműsorokban téma lehet, a lapban különkiadásokat lehet a kérdésnek szentelni, különféle “értelmiségi” megközelítésekre ad alkalmat, a cikkek végén pedig dőlnek a kommentek: kész aranybánya, egy hónapig alig kell más “húzós” téma.

Ha a törvénytervezet megszületik, akkor a viták kiváló alkalmat szolgáltatnak honatyáink számára cigányozni egy jót – ez ismét híradó- és beszélgetőműsor-téma, ugye. Aztán ha kiderül, hogy a tervezet egy baromság (mert az, de erről később), akkor is mindenki nyert ebből: a média nézettséget, a politikusok megjelenést a médiában, a lakosság pedig ingyencirkuszt. A romák kivételével persze, merthogy ez az egész az ő hátukon csattan.


Ki kéne vigyázzon az árnyalatokra?

Az aláírásgyűjtés kezdeményezői azt szeretnék, ha a nemzetközi sajtó – és közvélemény – különbséget tenne a romák és románok között. Mindezt úgy, hogy egy olyan akcióba kezdenek, mely maga is sarkít, azt sugallva: nem mi (románok) vagyunk bűnözők, hanem a cigányok!

Mindezt akkor, amikor tudjuk, hogy kollektív bűnösség nincsen, a statisztikákból pedig az is kiderül, hogy bizony a román nemzetiségűek sem mindig viselkednek úgy külföldön, mint Katika a babazsúron.

Az pedig külön bájos, hogy a két nemzetiség összemosása épp annak a hazai médiának fáj a leginkább, mely naponta egy lapon emlegeti a bűnös és ártatlan romákat.


Önkéntesség, ma

A napilap honlapján .pdf formátumban tette közzé az aláírásgyűjtő íveket: az akció kitervelői úgy számítottak, hogy onnan majd önkéntes aláírásgyűjtők letöltik, és végigszaladhatnak vele a lépcsőházon, gyártósoron vagy épp iskolán.

Mindezt akkor, amikor az ország szinte összes civil szervezete arra panaszkodik, hogy lehetetlen önkénteseket beszervezni. Senki le nem menne rendet csinálni a tömbház előtti parkban, senki nem akar szemetet szedni a városszéli erdőben, karácsonyi ajándékcsomagot szállítani a rászorulóknak, vért adni, rendezvényt szervezni vagy egy tetszőleges témában aktiválni: nincs idő. A cigányos törvénytervezetre lesz idő, nem kell félni.


Tényleg fontos, hogyan nevezzük a problémát?

A Jurnalul egy – normálisabb hangnemű – hozzászólásában olvasom, a megnevezés megváltoztatása semmit nem változtat a cigányság helyzetén: akár roma, akár cigány, a többségi társadalom rasszizmusa változatlan marad. Ez, valamint a romák szociális, kulturális és gazdasági helyzete jelenleg csak egy maroknyi (zömmel roma) civilt érdekel.

És én az utóbbi években nem igazán láttam hírt arról, hogy milyen projektekkel próbálják felemelni a cigány közösségeket, fellépni a romák diszkriminációja ellen, mely kezdeményezés sikeres és melyik nem. Ugyanígy politikusok sem tolakodnak, amikor a cigányoknak szóló, konkrét projekteket kell kidolgozni: az egyedüli kivétel a bűnözés – nyilván, mert itt van lehetőség médiajelenlétre (lásd fennebb).


Az országimázs

Különösebben nem értek egy ország imidzsének a felépítéséhez, ezért nem kívánok kiselőadást tartani erről. Csak annyit jegyeznék meg, hogy ha elmesélem egy nyugatinak, mivel is foglalkozik imázsépítés címen a romániai média, akkor minden valószínűség szerint meglesz a véleménye erről az országról, meg a lakóiról.


De miért hülyeség ez az aláírásgyűjtés?

Románia – külső és belső nyomásra – 1995-ben fogadta el a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló keretegyezményt (33/1995-ös törvény). Eszerint egy kisebbségnek joga van maga meghatározni, hogy hogyan kívánja hivatalosan megneveztetni magát. Tehát a parlament nem dönthet a “roma vagy cigány” kérdésben. Egy hasonló (a “cigány” terminus bevezetését célzó) törvénykezdeményezést egyébként már visszadobott az illetékes szakbizottság, arra hivatkozva, hogy ellenkezik megsérti az állampolgárok egyenlőségének alkotmányos előírását.

Ha mindez nem elég, a “roma” megnevezést az összes nemzetközi szervezet használja, így az Európa Tanács, az Európai Unió, az ENSZ vagy például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ). Ezt a megnevezést a roma kisebbség explicit kérésére használják így.

Nem kis diplomáciai erőfeszítést kellene tegyen hát a román külügy, hogy az esetleg törvényerőre emelkedő “cigány” terminus használatára kényszerítse az egész világot.

Egyszerűbb lenne tehát “hogyha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez” elv alapján inkább Románia nevét megváltoztatni. Én tudok is másfél millió állampolgárt, aki aláírná a kezdeményezést – de lehet hogy a cigányok is betársulnak.