TÁGRA ZÁRT SZEMEK
Élet a televízión túl
Sipos Zoltán utolsó frissítés: 2008-02-01 09:52:46"Hogy mit csinálunk tévézés helyett? A fiunkkal játszunk. Vagy vacsorát főzünk. Vagy iszunk egy pohár sört, s közben beszélgetünk. Vagy olvasunk. Esetleg átugranak a barátaink, velük kártyázni szoktunk."
Képzeljetek el egy lakást – otthont, úgy általában a polgári élet minden kütyüjével felszerelve – ahol nincsen televízió. És várhatóan nem is lesz. Nem azért írom ezt a cikket, mintha ennek a mozzanatnak – a tévé, tévézés megtagadásának – különösebb jelentősége lenne számunkra: feleségemmel együtt nem vagyunk tévé-ellenes aktivisták, eddig senkit nem próbáltunk lebeszélni a tévézésről, és mivel abszolút nem vagyunk napirenden az épp futó műsorokkal, azok minőségéről se nagyon nyilatkozunk.
Csak annyi történt, hogy többé-kevésbé tudatos választás eredményeképp nem vásároltunk televíziót, és nekünk így jó. Megszoktuk azt is, hogy
mindenki nagy szemeket mereszt,
amikor kiderül: nekünk nincs tévénk. Az első kérdés az, hogy jó, de az esti híradót hol nézed meg? Vállat vonok: nem nézem, hírügynökségek hírfolyamaiból úgyis mindenről értesülök. Ami pedig igazán nagy és fontos téma, azt úgysem a televízióból tudja meg az újságíró, hanem, khm, néha a vállára telepszik egy kismadár, úgy.
A talk-showkat sem követed? Pedig azok érdekesek... Válasz: nem, nem követem a beszélgetőműsorokat sem. Lehet hogy érdekesek, de este 10 óra magasságában már magánéletet szeretnék élni, nincsen hangulatom a közéleti vitákhoz.
Na de azért a Dunán mégiscsak jó filmek mennek – így a következő ellenvetés. Persze. Viszont DC++-ról letölthető bármi, most épp az idei Oscar-díjas filmeket nézzük sorra, de
tetszés szerint bármit fel lehet hajtani,
klasszikusoktól az idei bemutatókig. Sőt, néha már a bemutató előtt fenn van a neten egy-egy film – igaz, rendszerint rossz minőségben.
Két éve pedig – a TIFF alig járt le – valaki feldobta a hálózatra az azévi, szinte teljes mezőnyt. Ha tudtuk volna előre... Aztán meg a British Council kolozsvári könyvtárában egész tűrhető DVD-téka van, igaz, kicsit túltengenek a BBC-ismeretterjesztő filmek, dehát ezt egy ilyen intézménynek el lehet nézni.
Következő kérdés: de mit csináltok esténként? Csomó mindent: például a fiunkkal játszunk. Vagy vacsorát főzünk. Vagy iszunk egy pohár sört, s közben beszélgetünk. Vagy olvasunk. Esetleg átugranak a barátaink, velük kártyázni szoktunk, meg bort inni. Esetleg mi ugrunk át hozzájuk, a program nagyjából ugyanaz. Mostanság kezd divatba jönni a „babázás” – több babás házaspár összegyűl, a babák élvezik egymás játékait, a mamák a legutolsó részletekig megbeszélik a mindenféle aktuálisat, az apák pedig
végre nem kell csináljanak semmit.
Amúgy nem volt ez mindig így: kamaszkoromban a tévé elé voltam nőve. Akkor maradt el a csatornák közti ugrálás, amikor elköltöztem otthonról. Pechemre elég gyakran kellett költöznöm, ilyenkor előny a kevés holmi, ezért sem gondolkoztam nehezen mozgatható cuccokban. Amúgy is csak aludni jártam az albérletbe, nem kellett tévé. Meg persze nem volt pénzem, söröznöm kellett.
Aztán – ez már a polgáriasodás korszaka – előkerült a régi családi tévé: egyszer lett bekapcsolva, kiderült hogy szobaantennával bolhás a kép, be kellene vezetni a kábeltévét. Itt az ügy el is aludt. Ha jól emlékszem, többször felmerült egy TV-tuner megvásárlása, azzal nagyon jól lehetett volna számítógépen tévézni, de valahogy
mindig minden fontosabb volt ennél.
Aztán már a könyvespolcon is megvolt a tévé helye – tehát tényleg lépni kellett – de barátoknál belenéztünk a kínálatba, és valahogy nem tűnt szimpatikusnak az egész. 50 csatorna, akciós áron? Minek?
Viszont érdekes, hogy ha egy szobába kerülök egy működő televízióval, akkor 1. megkaparintom a távirányítót, és attól a pillanattól fogva megszűnik a világ létezni 2. hazafele nagy bölcsen megállapítom, úgy tűnik, a műsor csak és kizárólag azért van, hogy a reklámok közti időt kitöltse, 3. eszembe jut, hogy ez micsoda hatalmas közhely 4. levonom a következtetést, hogy úgysem kell tévé, mert fölösleges.
Egy hátránya viszont van a dolognak: ha így folytatom, valószínűleg sosem választanak be az Audiovizuális Tanácsba.