A HÉT POLITIKAI PR-ESEMÉNYE
Băsescu plusz Tőkés egyenlő micsoda?
Cicero Unlimited utolsó frissítés: 2007-12-08 11:30:41Tőkés László eldöntötte, főállású politikus lesz: ok. A püspök-képviselő személyes kapcsolatokat, s nem intézményeket épít Bukarestben, erre volt jó a Băsescu-találka. Ilyesmiért szokta az ellenzék árulónak minősíteni az RMDSZ-t.
Mostanában a kedvenc sorozatom egy 1986-os BBC-produkció, az Igenis, miniszterelnök úr!. A bájosan kiszámítható sorozatban hangzik el Jim Hacker, a kormányfő karakter kérdése kabinetfőnökéhez, a minden hájjal megkent Sir Humphrey Applebyhoz: – De Humpy, a csúcstalálkozók nem arra valók, hogy eldőljenek rajta a dolgok? Mire a kabinetfőnök: – De uram, akkor mire valók a szakértők?
Traian Băsescu és Tőkés László szerdai találkozóján sem dőlt el semmi – ez logikus is, hiszen a két politikus most találkozott először ("Egyházi vezetőként kértem találkozót korábban az államfőtől, és akkor azt a választ kaptunk, hogy egyik tanácsosa szívesen találkozna a magyar püspökökkel. Nem kényeztetett el tehát soha a figyelmével" – nyilatkozta az Új Magyar Szónak a püspök.)
A sajtónak és a közvéleménynek így az eseményről kiadott, a hangsúlyokat és az ellhallgatások fehér foltjait máshová helyező hivatalos nyilatkozatok, no meg a politikai kontextus latolgatása maradt.
Miért érte meg a találka Băsescunak?
Veszíteni nem veszít vele semmit, hiszen pont eléggé sikeresen alkalmazza a kemény öklű kapitány imázsát, hogy legszélsőségesebb szavazói is elhiggyék: az államfő az az rendíthetetlen figura, aki a magyaroknak sem enged; mint ahogyan ellenáll a "posztkommunista, korrupt maffiák" nyomásának.
Nyerni viszont Băsescu ott nyer vele, hogy székelyföldi hívei november 25-i szavazói opciójuk megerősítését látják abban, hogy ilyen meglepően rövid idő alatt fogadta Tőkést. Másfelől nagyon átlátszó az, ahogyan Băsescu minden lehetséges alkalmat kihasznál arra, hogy egy kis borsot törjön az RMDSZ orra alá.
Az államfő lényegi kérdésekben nem ígért semmit Tőkésnek. A hivatalos szöveg szerint a találkozón "Tőkés úr [magyarországi olvasóknak: a szó a 'mister' értelmében olvasandó] biztosította az államfőt arról, hogy közös érdekeik vannak románoknak és magyaroknak Romániában, utalva az ország minden helységében szükséges, valódi decentralizációra". A közleményben semmi utalás nincs arra, hogy az autonómiával kapcsolatos felvetésekre Băsescu mivel válaszolt
– és reagált-e a témára egyáltalán.
Az elnöki hivatal honlapján elérhető hivatalos szöveg továbbá azt emeli ki, hogy "Traian Băsescu államfő és Tőkés úr egyetértett abban, hogy javítani kell a román állampolgárságú, magyar etnikumú gyermekek képzési esélyein, figyelembe véve a célt, hogy egyenlő esélyeik legyenek a romániai munkaerőpiacon. Továbbá a román euroképviselő támogatását fejezte ki az Elnök által fontosnak tartott kezdeményezések iránt, amilyen a korrupcióellenes harc, a kommunizmus elítélése és a politikai réteg reformja".
Az államfő viszonyulását az autonómia kérdésehez csak Tőkés László beszámolójából ismerjük: „Kellemes meglepetés volt, hogy Traian Băsescu nem volt teljesen elutasító a magyar autonómiatörekvések ügyében – nyilatkozta a Krónika december 6-i számában. A püspök-politikus egyúttal bejelentette, egy problémajegyzékből kiindulva
január végén ismét lesz Băsescu-Tőkés tárgyalás.
Tőkés azt is közölte, fővédnöknek kérte fel Băsescut egy jövendőbeli magyar–román kerekasztal összehozásához. „[Az államfő] azt mondta, ha jól elő tudunk készíteni egy átfogó tárgyalást, ő támogatja az elgondolást”. De mindezen vállalások az elnöki közleményben nem szerepelnek: ez azt jelzi, hogy Mr. Băsescu bármikor letagadhatónak tartja az egészet (és csúcstalálkozókon eldőlhet-e bármi is?).
Ami konkrét haszna lehet az egyeztetésnek, az a következő. Néhány friss demokrata párti (PD) EP-képviselőnek nem fűlik a foga ahhoz, hogy ugyanabban a néppárti frakcióban kell majd dolgozniuk Brüsszelben, ahová Tőkés is készül. Az erdélyi magyar képviselőtárs kiszorítása a néppárti frakcióból, még mielőtt a brüsszeli munka meg sem kezdődött volna – hát ez merőben antidemokratikus szándékokra vall, melynek egyes PD-képviselők gátlás nélkül érvényt is akarnak szerezni.
Nos, a püspök-politikus ebben a helyzetben a legmagasabb szinten keresett közbenjárót: a nyilatkozatok szerint Băsescu megígérte, Wilfried Martens EP-elnöknél s a Demokrata Pártnál is szól az ő ügyében ("közismert, hogy Băsescu úr pártsemleges elnöki stásusa ellenére a Demokrata Párt irányában elkötelezett" – mondja tárgyalópartneréről Tőkés László az ÚMSZ-nek).
Hogy fest mindez az elnöki hivatal közleményírójának tollán? "Traian Băsescu államfő örömmel fogadta, hogy Tőkés úr arra irányulú kívánságát kifejezte ki, miszerint szoros együttműködésrere törekszik az Európai Parlametbe megválasztott további 34 román képviselővel."
Szóval, aki szereti a politikai PR-t, volt mit elemezgetnie december 5-én.
Aki viszont az aktus szimbolikus jelentőségét próbálja megsaccolni, az nemigen juthat más következtetésre, hogy az ellenzék ilyen és hasonló lépésekkel saját RMDSZ-kritikájának legjobban kidolgozott érvrendszerét gyengíti.
1996 ősze, az RMDSZ kormányra lépése óta a formálódó-alakuló ellenzék rendszeresen azt kifogásolja, hogy az érdekvédelmi szervezet nem a romániai magyarok boldogulását szolgáló intézményeket épít Bukarestben, nem törvénybe vésett garanciákat csikar ki, sorra szalasztja el a zsarolási alkalmakat, nem képes megkérni politikai támogatásának igazi árát a fővárosi pártoktól, a hatalomtól. Hol a decentralizációs törvény? Hol az oly keveset biztosító kisebbségi törvény? Hol van a társnemzeti státus? Hol vannak a jogaink? – kérdezi, követeli, kéri számon az ellenzék.
Sehol – egy legyintés a válasz. Eladtak bennünket egy tál bukaresti lencséért – mondja azon a hangoskönyvekbe illő baritonján Izsák szerepében a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke.
Nos, tegnap pont azzal a romániai politikussal folytatott tárgyalást, aki 1990 után az egyik legnagyobb intézményromboló: aki képes volt kvázi forradalomnak eladni egy alig megszerzett választási győzelmet, a korrupt elődpárt, a PSD – amúgy helyénvaló – kizsuppolását a hatalomból. Aki sikeresen hitette el többmillió emberrel, hogy választástechnikai fogásokkal itt-a-piros hol-a-piros alapon el lehet tüntetni egy egész politikai elitet – azt az elitet, amelyet maga a tranzíció társadalma termelt ki magából.
Băsescu az 1990 utáni Románia legellentmondásosabb személyisége,
valahol Vlagyimir Putyin, Gigi Becali és egy piros képű bohóc között. Ő az állandó bizonytalansági tényező. Ő a legkevésbé kiszámítható – olyan húzásokra képes, mint amikor Vadim Tudor izraeli kampánytanácsadót fizetett csak azért, hogy elhitesse: nem antiszemita a zsigerekig. Hogyha a romániai magyar ellenzék fölött Băsescu gyakorol "védőhatalmi státuszt", akkor a helyzet minden, csak nem irigylésre méltó.
Tőkés László – és az ötletet először hasznosító Szász Jenő – személyes kapcsolatokat épít a elnöki palotában, Cotroceni-ben. Rendicsek: a politikai PR is lehet hasznos, nem szabad letagadni a teljesítményt, sem az eredményeket; és mindenkivel le lehet ülni a tárgyalóasztalhoz, legalábbis egyszer. De arra a kérdésre, hogy a kölcsönös előnyökre bazírozott személyes viszony miként váltható garanciákra, törvényekre s intézményekre, arra nincs válasz.
Tiszteletre méltó, okos lépés – mert így tisztább a képlet – hogy Tőkés László tizenhét év után eldöntötte, főállású politikus lesz. És az új státuszban hamar tanul. Talán túlságosan hamar.