JÖTTÜNK, LÁTTUK, ELFELEJTJÜK
Avogadro-állandó: a szerviz, amelyik sosem csinál semmit
Sipos Zoltán utolsó frissítés: 2007-10-23 10:25:49Tanulságos és hosszú történet egy garanciás hűtőben keletkezett jégtömbről, illetve az elhúzódó javítási procedúráról. A jég két hónap után is magabiztosan növekszik.
Kezdjük az elején: a Gorenje márkájú hűtő/fagyasztót januárban vásároltuk, a kolozsvári Corában. A rendelés leadása után egy nappal már meg is érkezett, és nem is volt vele semmi baj egy ideig – míg észre nem vettük, hogy a hűtőrész hátfalán, az egyik sarokban az egyébként talán normális jégréteg egyre vastagabb.
Néhány hét múlva már kis jégtömbről lehetett beszélni, így előveszem a számlát illetve a garancialevelet, és betelefonálok a Corába, jelezve a problémát. Az ügyfélszolgálat gyorsan felvilágosít – keressem meg a garanciapapiroson a szerviz telefonszámát, hívjam őket, mert
a hipermarket csupán forgalmazó, a szervizelés nem dolga.
Forgatom a sárga-fehér fecnit, hát nincsen rajta szerviz elérhetősége. Újabb telefon – a hölgy erősködik, márpedig ott kell legyen. Sebaj, a Cora nincsen messze, elugrom s bemutatom személyesen a garancialevelet: tényleg nincs rajta kontakt.
Néhány belső telefonhívás, kiderítik, mi a szerviz neve és elérhetősége, forduljak hozzájuk bizalommal. Mosoly, én el – másnap kopogtatok a szerviz ajtaján. Nagyot néznek, mondván, hogy ők valóban Gorenje-szerviz, de csak porszívókkal foglalkoznak, hűtőkkel nem. Szuper.
Vissza a Corába. Egyenesen az elektromos háztartási cikkek részlegének a vezetőjét kérem, és perceken belül komoly előrehaladás történik jég-ügyben: kiderül a szerviz neve, boldozva ide is írom, megérdemlik a blamát: Avogadro Prod S.R.L.
Telefon Avogadrónak, hűtő, jégtömb, nézzék meg. Persze, természetesen, egy-két nap türelmem legyen. És mindenképpen legyen otthon valaki, hogy a szerelő ne járjon hiába. Azon a héten feleségem ki sem tette a lábát a lakásból, várva a kedves szerelőt, aki nem jött. Újabb telefon, újabb ígéret: ezúttal egy hetet kértek mert
„sok a munka”. Le se szarták.
Ez volt az a pillanat, amikor ellátogattam a fogyasztóvédőkhöz. Ott tájékoztatnak, hogy egy, 2007 január elsejétől érvénybe lépő jogszabály értelmében az eladónak kötelessége a szerviz és az azzal járó összes hercehurca lebonyolítása. Tehát menjek csak vissza a Corába, adjak le egy felszólítást – figyelem, iktatni is kell, másképp nem ér semmit az egész! – a hipermarketnek kötelessége megjavíttatni a hűtőt, másképp jön a bünti. Jogomban áll akár a hűtő cseréjét is kérni.
Pechemre egy szombati napot választok a felszólítás leadására: az információs pultnál kedvesen mosolyognak és közlik, a papírt otthagyhatom, de sajnos iktatni nem tudnak, mert szombat van. Jöjjek vissza mondjuk hétfőn. Mivel úgy érzem, ez már a pofátlanság csúcsa, hétfőn már a hűtő cseréjét kérem.
A közönségszolgálatis hölgy mélységes felháborodásának ad hangot, amiért a Corát zaklatni merészelem egy ilyen üggyel.
Cseréről szó sem lehet,
hova gondolok, győzköd, hogy a szervizhez nekik semmi közük, ezután hosszú telefonbeszélgetést bonyolít le az elektromos háztartási cikkek részlegének a vezetőjével. Az kisvártatva megjelenik, udvariasan mosolyog, elveszi a felszólítást, pecsét és iktatószám kerül rá. „Igazam van, ők intézkednek, hamarosan visszahívnak” – mondja, majd elsiet.
Két óra múlva valóban jelentkezik egy Cora-alkalmazott: elmondja, beszélt a szervizzel, akik nem erősítették meg, hogy bármikor kértem volna a hűtő javítását. „Hazudott nekünk” – hangzott el. Ezután a telefonbeszélgetés meglehetősen emelkedett hangnemben folyik: nem az én dolgom a szerviznek könyörögni – üvöltöm. Ez az egész ügy kibaszottul nem érdekli, ettől a pillanattól kezdve a Corának semmi dolga a hűtővel – hangzik a válasz.
Várok még egy hetet, hátha mégiscsak ráveszi a Cora a szervizt, hogy megnézze a hűtőt – persze magam sem bízom ebben a lehetőségben, de nem akarom, hogy a fogyasztóvédelemisek azt mondják, hogy várjak még pár napig. Egy hét után tehát
vissza a fogyasztóvédelem irodájába
számlával, garancialevéllel, iktatott felszólítással: előre örülök, micsoda zsíros kis bünti lesz ebből. A felügyelő azonban nem büntet: telefonál a Corának, intézkedjenek. Tíz percen belül jelentkezik is a Cora, értesítették a szervizt, a szerelő aznap érkezik, és ezer bocsánat.
A szerelő be is fut egy órán belül – szemrevételezi a jégtömböt, hümmög, kijelenti, némi kis freont fog kelleni tölteni a hűtőbe. Most nincsen ideje erre, és az az igazság, hogy el fogja felejteni az ügyet. Ezért legyek olyan szíves és holnap hívjam fel, juttassam eszébe a dolgot.
Addig is írjak alá egy papírt, mely tanúsítja, hogy ő kiszállt. Mivel a formanyomtatványban szereplő megfogalmazás nem elég egyértelmű és nem tudom eldönteni, hogy valóban azt írom-e alá, hogy a szerelő megtekintette a hibás gépet, vagy pedig azt, hogy meg is javította, rákérdezek. A válasz: természetesen csak azt, hogy
ő szemrevételezett.
Letépi a garancialevélről az egyik, javítást jelző címkét, leírja a telefonszámát, akkor majd hívjam fel, aztán elviharzik. Ezután három nap telt el, a szerelőt – név szerint Adi – nem sikerült elérni.
Jelen szöveg írása közben aztán annyira felturbóztam magam, hogy újból elkezdtem hívni azt a Bermuda-háromszöget, melynek sarkai a fogyasztóvédelem, a Cora illetve a Gorenje-szerviz. Az eredmény nem kevés, de nem is sok: kiderült, hogy a Coránál már név szerint ismernek, illetve szentül megígérték, hogy a szerelő a mai nap folyamán felhív, a javítás időpontját rögzítendő. We'll see.
U. i.: az Avogadrósok csekély egy napot késtek a hívással. A női hang tájékoztatott, hogy a szerelő hétfőn - tehát ma - szán rám egy kis időt, úgy 16 és 18 óra közt feltétlenül legyek otthon. Én otthon leszek, de a szerelő nem jön, fogadunk?