HA MÁR SZENVEDSZ, LÉGY IGÉNYTELEN IS!
Alleluja, vigadjunk!
Zénó Tolerancia utolsó frissítés: 2005-07-05 22:13:08Gyerekkorunk anális stádiumából jól tudjuk, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket az ember nem tol, hanem nyom.
Ez Freud szerint a harmadik életévig tarthat, az egész arról szól, hogy a kisöreg rájön, hogy bizonyos dolgokat elengedhet vagy visszatarthat, vagyis hogy rendelkezik némi önállósággal is, és ez neki örömet okoz.
Az öröm nem nagyon bonyolult dolog, az örömben mindenféle spila nélkül egyszerűen az a jó, hogy jó. A szenvedésben az a jó, hogy nem jó, ebben tehát már van egy kanyar. (A nyomás azért jobb, mint a tolás, mert több benne a szenvedés, a kínlódás.)
Arra, hogy milyen gusztustalan dolgok, amiket nyomunk, csak később jövünk rá. Az, hogy rondán néz ki és nincs rajta igazi fogás, az a kisgyermeket, minthogy tudatlanka, nem zavarja.
Miután nyomtunk egyet, beléptünk a terembe, a mellékoltár elé, amelynek első rápillantásra is megcsapott optimista, életigenlő, pozitív és mindenféle merevségtől mentes designja, színvilága. Az eufóriára minden okunk megvan, hiszen: Feltámadt, alleluja! Alleluja, vigadjunk! Hogy vidámságunk még kifejezőbb legyen, a pompás perzsaszőnyeget üdén burjánzó növények öntik el.
(a fotók néhány napja készültek, egy jól szituált város jól szituált közösségének jól szituált templomában, nem falun, nyomorban, elnyomásban, a 90-es évek elején)