2019. október 19. szombatNándor
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
futyi.transindex.ro

PRESSZTROJKA

Mikor nyomja le a net a nyomtatott sajtót? – megvan a válasz

bpelőd utolsó frissítés: 2007-08-13 15:40:25

Napra pontosan még nem tudni, de az évszám és a kontinens már adott. Idén, Amerikában.




A Veronis Suhler Stevenson elemzői cég nemrég közzétett tanulmányában az amerikai állampolgárok médiára fordított idejét mérte fel. Két fontos jellemzőt figyeltek meg: 1997 óta tavaly első alkalommal fordítottak némileg kevesebb időt a médiára az előző évi adatokhoz képest, miközben az internet kezdi lehagyni a hagyományos médiát, valamint a szórakozás megszokott formáit.

Az átlag amerikaiak a legtöbb időt még a televízió előtt töltötték, amely a rádióval közösen 70 százalékát tölti ki a médiára szánt időnek. A zenehallgatás 5,3 százalékot, a napilapok 5, az internet pedig szintén 5 százalékot kaparintott meg, a sorrend azonban idén változni fog, és az internet ugrik a második helyre.

Tavaly a két vezető hirdetési forma a napilapok és a televízió volt 55,7 és 47,7 milliárd dollárral, 2011-re azonban az interneten már 63 milliárdot is elkölthetnek a hirdető cégek a VSS-előrejelzés szerint.


A jelentés kicsit későn jön:

ha hamarabb tudjuk, nem ülünk Tusványoson hét kollégával félkörbe (hogy a közönség is lásson), hogy a címben szereplő kérdést magunktól megválaszoljuk. Igaz, ami igaz, nem is válaszoltuk meg, ahhoz eleve túl sokan voltunk. Arról nem is beszélve, hogy a lenyomandó véleményére nem voltunk különösebben kíváncsiak. Persze nem a meghívottak hibája, hogy mellettük-helyettük nem hívtak meg presszeseket is.

Az viszont már nagyon is a jelenlevők hibája, hogy a játék arra ment ki, ki beszél többet és hangosabban, miközben egy felvetődő kérdésre sem adtunk vagy kaptunk választ. Mi az az internet, miért nem szűkítünk, vagy miért nem a nyomdával vetjük össze akkor? Alapvetően nem fair, hogy napilapokra szűkítünk, amikor az időszakos kiadványok, heti- és havilapok piaca is jelentős, hogy azt ne is boncolgassuk, megy-e a világ a könyvek által előbbre. A másik alapvető kérdés:


megölte-e a videó a rádiósztárt?

Az 1979-ben, az MTV első videójaként sugárzott Buggles-slágernek hosszú távon nem volt igaza: a rádiók túlélték a tévé előretörését, és köszönik szépen, sokan és jól vannak. Az írott sajtó pedig ugyanúgy túléli az internet előretörését, mint anno a rádióét majd a tévéét. Az igazi kérdés: mikor pozicionálja újra magát, mikor merül fel a kérdés: mivel tud többet nyújtani a netnél?

De egyelőre még itt sem tartunk. A nyomtatott sajtó (most csak az erdélyi magyarról beszélek!) legnagyobb ellensége nem a net, hanem önmaga. Ha olvasóik átlagéletkora tíz év múlva tíz évvel nagyobb lesz a mostaninál (ami megyei lapoknál máris ötven fölött van), elvesztették az önmagukkal folytatott küzdelmet. De legtöbbjük hozzáállását elnézve sajnos szerencsésebb úgy fogalmazni:


megnyerték az önmaguk ellen folytatott harcot.

A rommagyar sajtópiacon nem elég éles a versenyhelyzet, itt nem kell olyan trükköket bevetni, mint például a brit napilapoknál, ahol a kilencvenes évek közepén az árcsökkentésekkel próbálkoztak, majd jöttek az ingyenes cd-k és dvd-k (az entertainment végkiárusítása – mondják a pesszimisták), jelenleg pedig az ismeretterjesztő posztermellékletek divatja dúl. Ez a háború a bulvárlapok és a komoly napilapok közti határ elmosódásához vezetett, felborult az a rendszer, amikor a bulvár az eladott példányszámból, a komoly a reklámból élt meg, és másodlagos lett a minőség a csatolt áruhoz viszonyítva.

Nálunk iyesmi nem várható: nincs színvonalas bulvár, és a napilapok túl komolyan veszik a komolyságukat. Az erdélyi magyar sajtó egyik nagy betegsége a rossz értelemben vett irodalmiasság, aminek ugyan komoly hagyományai vannak, de a nyelvet nem élőként, hanem múzeumi tárgyként kezeli, miközben nem vesz tudomást arról, hogy az írott nyelv egyre jobban hasonlít a beszéltre. Ez az az irodalmiasság, amely


KAF és OJD helyett Reményikhez viszonyítja magát

a legjobb esetben – és ez sajnos nem csak a nyelvezetre értendő. Most jöhetne az, hogy de bezzeg a netes sajtó. De jó is lenne. Ehelyett osztjuk a szinte semmit. Amíg a netes tartalomszolgáltatás többnyire a nyomtatott sajtó anyagainak visszaböfögését jelenti, addig inkább ne is beszéljünk erről. Hírverseny helyett itt reciklálóverseny zajlik, kérem szépen. Ez pedig nem tesz szükségessé semmiféle újrapozicionálást.

Ha már lesz rendes tartalom, és lesznek számadatok (a rommagyar napilapok és portálok többségére jellemző az audit hiánya), előkerülhet a téma. És még van egy fontos szempont: a tematizálás készsége. Az említett tusványosi beszélgetésen felmerült, hogy az internet akkor előzi le a nyomtatott sajtót, amikor tematizálni tudja a közéletet. Ebben a tabukkal teli kicsi világban a sajtó párhuzamos a valósággal, tematizálni márpedig nem lehet tabuk közé szorítva. Ha valaki ledönt egy tabut, mindenki más szemérmesen félrenéz, és együttes erővel nekilát visszaállítani azt. Nesze neked tematizálás, nesze neked lenyomás.