LITERÁTOR+ALLITERÁTOR
Fantomképek: az ifjú erdélyi irodalmár
Botházi Mária utolsó frissítés: 2005-07-14 16:12:50Legtöbbször költő és háromnevű. Anyagcseréje más, mint a tiétek?
Az ifjú erdélyi magyar irodalmár (literator transylvanicus hungaricus juventus, a továbbiakban l.tr.h.j.) előfordulási helye teljesen független a lakhelyéül szolgáló településen felbukkanó más erdélyi magyar irodalmárok hírnevétől, illetve az illető település lakosságának irodalom iránti fogékonyságától.
Az ifjú erdélyi magyar irodalmár legtöbbször költő.
Gyerekkora óta úgy gondolja, életét a költészetnek kell szentelnie. Több egyedet erről megpróbáltak lebeszélni – fáradt magyartanárok, agg írók, nyomdai alkalmazottak – sikertelenül.
Az ifjú erdélyi magyar irodalmár minden más fiatal erdélyi magyar irodalmárt utál, kivéve azokat, akiket rosszabbnak tart önmagánál. Ők viszont sokan vannak, éppen ezért a l.tr.h.j. társadalmi beilleszkedése elé nem gördülnek legyőzhetetlen akadályok.
Az ifjú erdélyi irodalmár igen gyakran három nevű,
a jelenséget évek óta próbálja megfejteni egy külön erre felkért amerikai kutatócsoport. Jelentős előrelépés egyelőre nem történt, egyetlen referencia-értékű munka a csapat spanyol származású tagja, Juan Carlos Fernandez Alberto Sancho tollából született.
Ő a háromnevűséget a turulmadár két kiterjesztett szárnya és a feje közt keletkezett, semmihez nem hasonlítható háromszögben rejlő szexualitással és egyéb, eme egyedi háromszöghöz kötődő jelentésekkel hozza összefüggésbe.
A csoport több alfaját is megkülönböztethetjük. Egyrészt beszélhetünk
a rendkívül lírai ifjú erdélyi magyar irodalmárról (l.tr.h.j.lyricus extremis) –
ez a kissé szomorú, hajlott hátú, láncdohányos típus az, akit az utcabeli gyerekek egyszerűen A Pofa, Aki Éppen Hal Meg névvel illetnek. Amikor a fogyó hold finoman leszáll a tövisi állomáson című kötete kiadás előtt áll, verseit a posztmodern lét borzalmainak filozófiai mélységű, érzékeny megfogalmazása jellemzi.
Az én-központú ifjú erdélyi magyar irodalmár (l.tr.h.j. egocentricus)
életvidám, energikus, férfias alkatú egyed (általában nem nő), több esetben már tizenöt-húsz éve ifjú irodalmár. Versei nemes egyszerűséggel önnönmagára fókuszolnak, köznapjai, szerelmei és más tevékenységei lírai leírását Gyönyörű fekáliám – az én anyagcserém más, mint a tiétek című kötete összegzi.
A gondolkodó ifjú erdélyi irodalmár (l.tr.h.j. philosophicus passivus)
elmélázó, kontemplatív típus, ennélfogva ritkán ír. Ilyenkor leginkább prózával próbálkozik. Önéletrajzi ihletésű novellája, a Kushadó krokodil korán kel, avagy Hogyan lettem alliterátor? című, mívesen cizellált mondatokban taglalja a krokodilok és a magányos hargitai fenyő sajátos kapcsolatát.
Más írása egyelőre nem látott napvilágot, de sajtóinformációk szerint ezt az elsőt hazai alapítványok korosodó tagjai a Hargita és a fenyő szavak gyakori és egyedi szövegösszefüggésbeli használata miatt többször is díjazzák majd. Végül szólhatunk még
a közéleti ifjú erdélyi irodalmárról (l.tr.h.j. agresivo-sociabilis),
akinek nagyon nehéz. Állandóan véleményt kell nyilvánítania, és mindezt úgy, hogy ifjabb és idősebb közéleti-, irodalmi- stb. személyiségek ízlését egyaránt elnyerje. Emiatt nagyon sokat és sok műfajban ír, amely idejét, energiáját, íráskészségét és kreativitását egyaránt próbára teszi.
Íme néhány munkacím-javaslat, amelynek kidolgozása – korosztálytól függetlenül – biztos sikert hozhat számára.
1. Tanulmány: Vidám cimborák. Az Erdélyi Fiatalok szexualitása
2. Publicisztika: Növelni kell az irodalmi ösztöndíjak összegét
3. Vers: Súly alatt nő Pálma
4. Regény: Transzilvórium