2017. szeptember 26. keddJusztina
12°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
futyi.transindex.ro

SZUBJEKTÍVE

Véleményjunkiek

Kiss Bence utolsó frissítés: 2011-09-02 16:40:06

Adrenalin-olvasás: megvan? Azért olvasni valamit, hogy feltolja a vérnyomást. És mindezt a médiafogyasztó előre tudja.

Előzetesben legyen némi magyarázat: Nagy József környezetvédelmi államtitkár lemondása kapcsán túl sok olyan írás látott napvilágot, ami szakmailag kevéssé korrekt. A bírálat mégsem a konkrét esetnek szól, inkább általánosan értendő.

Szóval adrenalin-olvasás. A jelenség nem új, a céltudatos kereskedelmi média élére így kúszott fel pl. Howard Stern. A magyar print és net média mocsarának azonban nem ez a fájó pontja: rosszabb, hogy a Sternhez bár távolról hasonlítható megosztó alakok helyett


ismétlésre kapcsoltak néhány szélsőségesen sötét véleményt.


Nem a sajtószabadság keleti viszonylagosságát akarom meghatározni: inkább a vele járó problematikát. Az újságírás szakmaiságának hiánya több kárt okoz, mint az adott sajtótermék tulajdonosának azon kedves szokása, hogy a születendő anyagok tartalmát befolyásolja.

Szakmaiatlanság alatt a rosszindulatot és a kóklerséget szokás összegezni – azonban a formák iránti tiszteletlenség legalább ekkora komplikáció. A sajtó objektivitásának hiányáról született már néhány litánia: mely szerint az újságíró ember, az ember szubjektív, következésképpen egy matematikai formula sem mondható objektívnek. Ennek ellenére lehet próbálkozni.


Életfájdalom, maligán, vacak fizetés, lumbágó dacára


létezik nominatívusz értékű sajtótermék. Az újságírás sith lordjai azok, akik ezt a törekvést hanyagolják, és ők bizony köztünk járnak.

Az objektivitás mérgezése az újságírói műfajok durva áthágásával kezdődik. A beszámoló, a riport, a beszélgetés mind-mind vélemény szagát ontja. A tények vastag szubjektivitásos panírban érkeznek. Idióta balkán-reflex, a véleményszabadság hiányát követő huszonévben mindenki, mindenről véleményt formál és le is írja (mondja, filmezi…). Félresiklik a paradigmaváltás, legyen, de a fiatalabb médiamunkás esetében ez nem magyarázat.

A kór jelei akkor mutatkoznak meg, ha már a nem csak látszólag jelentéktelen eseményekről érkező anyagokból szivárog a saját megállapítás. Értem, hogy az újságírónak hidegrázása van az: elmondta, közölte, beszámolta, kifejtette, rámutatott jellegű megfogalmazástól. Az rendes esetben szerkesztőségi probléma, hogy a nem hír értékű áleseményről kulizni kell. És igen, azt is elismerem, hogy néha kell.

Ilyen esetben valami nem attól vélemény, hogy a szóban forgó akció az esemény szó minden képzelhető jelentésétől mentes. Ez tény. A tény bocsánatos elkendőzése pedig az újságírói kulimunka. Ezt jóindulatnak hívják, ami még mindig nem szakmaiatlanság, hanem a jót akaró, ám oly gyakran tévutakon szervező ötletgazdák irányába firkantott mentőkötél. A valódi baj,


ha a kamera-toll-diktafon-forgató egyén már összeesküvést lát.


Azért nyitotta X az eseményt, mert Y sógora, együtt lopták a város-falu pénzét, alávaló, és csak a jó szándékú rendezvény aláásása miatt érkezett a helyszínre. Hangsúlyozom, nem az alkalmi leleplezés kérdéskörével van gond, hanem az indíttatással.

Az igazi őrült azonban a tényekkel is bűvészkedik: saját elképzeléseit alátámasztó mozzanatokat ragad ki az eseményből, a többiekről hallgat. Felmerül a kétség, hogy egyáltalán nem tudatosan cselekszik a sajtós, aki így jár el.

A diagnózis a szélsőséges és megkérdőjelezhető hozzáértésű sajtósnál biztosan könnyen bejön: rutinosan negatívan tálal mindent, különösen elvetemült pillanataiban még az Alszeg–Fesszeg meccsek mögött is politikai bundát lát. Ha egy kis import cigányozás, zsidózás is kerül, az külön csemege…

Az adrenalin-olvasásnak csak második veszélye az agyvérzés. A legnagyobb gond a média véleményformáló szerepe. A sajtóterméket, legyen az blog, újság, portál, tv, vagy rádió, fogyasztják. Az elgyagyult médiafogyasztó veszélyességéről pedig a társadalomtudományok kis és nagy szakértői folyamatosan értekeznek,


a lényeget már első alkalommal megértettem: nem jó.

Pedig a véleménynek eljött az ideje: egyre több a fórum, ahol ki- és megnyilvánulhat objektív meg elfogult. Egy dolog azért különösebb kutatás nélkül is mérhető: a negativizmus alig gerjeszt jót. Most, hogy az interaktív webes felületekkel egyre több helyen hangozhat el szubjektivitással átitatott meglátás, koránt sem biztos, hogy az objektívek maradnak pályán. Abból pedig valakik szívni fognak, de rendesen.