ÍGY MEGY EZ
Kérdőjelek a “Hargita Népe-ügy” kapcsán
Sipos Zoltán utolsó frissítés: 2009-05-12 11:03:01Nem tudni, miről is szól valójában az ügy, de a történet kedves kis látlelet arról, hogy miképpen intézi dolgait a székelyföldi elit.
Nem hinném, hogy bárki is össze tudná foglalni, valójában miről is szól az ún. “Hargita Népe-ügy”. A szóbeszéd és a tények, vélt vagy valós érdekek, manipulatív kijelentések, háttéregyezségek, szivárogtatások, eljárásbeli problémák olyannyira összefonódnak, hogy lehetetlen egy koherens olvasatot adni az ügyről. Mindazonáltal a történet kedves kis látlelet arról, hogy miképpen intézi dolgait a székelyföldi elit.
Mielőtt azonban belevágnék, röviden bemutatnám a főbb szereplőket, és vázolnám az utóbbi hónapok történéseit.
A szereplők
Van tehát a Hargita Népe: a napilap Hargita megye egyik legfontosabb, politikai szempontból is súllyal rendelkező médiuma (előbbi mondat a publikálás időpontjához képest változott. Azt írtuk korábban, hogy a Hargita Népe példányszáma a legnagyobb a megyében, azonban a Csíki Hírlap egyik vezetője jelezte hogy újságának a példányszáma mintegy kétszer akkora, mint a Hargita Népéé, és hogy az erre vonatkozó adatokat hamarosan közzéteszik - szerk. megj., 12.05.2008). Borboly Csaba megyei tanácselnök a helyi erős ember, aki – bár alig másfél éve választották meg – máris a következő választásokra készül, és aki különös hangsúlyt fektet arra, hogy a média minél gyakrabban (és lehetőleg pozitívan) számoljon be kezdeményezéseiről.
A Hargita Népe gazdaságilag önfenntartó (legalábbis egyes források szerint az), mindazonáltal a megyei tanács hatáskörébe tartozik. Hogy ez konkrétan mit jelent, igazából senki nem tudja: ugyanis nem létezik olyan dokumentum, mely a lap és a megyei tanács viszonyát rögzítené. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a megyei tanácselnöknek jogában áll kinevezni, illetve meneszteni a lap kiadóját.
Borboly Csaba minden alkalommal hangsúlyozza, hogy a Hargita Népe önálló, független napilap. Szerinte a lap megyei tanácsnak való alárendeltsége pusztán formalitás, neki személyesen pedig eszébe nem jut beleszólni az újság szerkesztésébe. Tudni kell még, hogy a lapban nemegyszer jelentek meg olyan anyagok, melyek nem tüntették fel túl pozitív fényben a megyei tanácsot, illetve tanácselnököt. Illetve újabban a magyarországi szélsőjobb retorikájára épülő anyagok is feltünedeztek.
Borboly Csaba és a Hargita Népe mellett az ügy másik főszereplője Karda Emese, a Hargita Népe (volt) kiadója. Kardát a volt megyei tanácselnök, Bunta Levente nevezte ki. Karda és Borboly viszonyáról annyit lehet tudni, hogy nem kedvelik különösebben egymást – arról nincsen tudomásunk, hogy ez pusztán személyes ügy vagy sem.
Meg kell még említeni az Új Magyar Szó bukaresti napilapot és annak szerkesztőségét is: a rossz nyelvek szerint a meredeken veszteséges projektet eddig finanszírozó Verestóy Attila nem hajlandó több pénzt fektetni az újságba. Az utóbbi hónapokban az egész szerkesztőség egzisztenciája bizonytalanná vált, az újságírók egyénileg vagy csoportosan keresik a kiutat a szorult helyzetből.
Az események
Borboly Csaba, miután tanácselnökké választották, 2008 őszén elrendelte a megyei tanács hatáskörébe tartozó intézmények átvilágítását. Így a Hargita Népe is sorra került: a hivatalos verzió szerint a Hajdú Gábor vezette vizsgálóbizottság egyszerű rutinellenőrzésre készült, különféle pénzügyi, és példányszámra vonatkozó kimutatásokat kérve az újság kiadójától. Karda Emese azonban megtagadta az együttműködést, ezzel megnehezítve a vizsgálódást.
A kiadó verziója erről homlokegyenest eltér: Karda szerint ő mindenben együttműködött a bizottsággal, annak tagjai semmi kivetnivalót nem találtak az újság működésében. A kiadó szerint a vizsgálóbizottság több ízben eljárási hibát követett el (például azzal, hogy a jelentés tartalmát kiszivárogtatták). Karda úgy gondolja, politikai leszámolás áldozata.
Az újság pénzügyi helyzetéről is eltérő verziók keringenek: Karda azt állítja, az általa vezetett újság nyereséges – a megyei tanácshoz közel álló források viszont arról beszélnek, hogy valójában veszteséget termel a lap.
A Transindexnek korábban így sommázta következtetéseit Hajdú Gábor: “az átvilágító épp ezért azt fogja javasolni a megyei tanácsnak, tisztázza a tanács és az újság jogi helyzetét, illetve biztosítson olyan vezetést a lap számára, mely el tud számolni a működésről a megyei tanács felé.”
Bár a hivatalos nyilatkozatok március végén még csak lebegtették, hogy esetleg, talán szó lehet arról hogy Kardát leváltsák, informálisan több forrásból is megerősítették, hogy a kiadó leváltása már rég eldöntött tény. Sőt, az új kiadó is ki van szemelve – az Új Magyar Szó volt gazdasági rovatvezetője, Isán István Csongor. Forrásaink szintén kész tényként beszéltek arról, hogy az Új Magyar Szó-csapat – vagy annak egy része – rövidesen át fog igazolni a Hargita Népéhez.
Az ügy komoly sajtóvisszhangot váltott ki, ami azt eredményezte, hogy a megyei tanács nem tűzte napirendre a Hargita Népe-jelentést. Aztán április 28-án – szintén informális – csatornákon kezdett terjedni a hír, miszerint a tanácselnök és a kiadó megegyeztek: Borboly nem meneszti, ellenben Karda le fog mondani az tisztségéről.
A beszélgetés
A hír után mintegy egy héttel, május 6-án a YouTube-ra feltöltöttek egy hangfelvételt egy Borboly-Karda beszélgetésről. Az egyértelműen bizalmas megbeszélésen három személy vesz részt – Borboly Csaba, Karda Emese valamint a kivizsgálóbizottság vezetője, Hajdú Gábor. Értelemszerűen előbbi kettő párbeszéde van túlsúlyban: a felek érezhetően kényelmetlenül érzik magukat, a beszélgetés szaggatott, csapongó. Karda szókimondó, Borboly visszafogott, békítő, ugyanakkor nem hagy kétséget szándéka felől. A beszélgetésből közzétett rész mintegy 5-6 perc.
A közügyek iránt érdeklődők számára ez a felvétel többet ér tucatnyi, kézfogásos píár-látogatásnál, fantomprojektnél, sajtótájékoztatónál, faültetésnél és szalagcímnél – igen pontos kép rajzolódik ki arról, hogy valójában hogyan is működnek a dolgok Székelyföldön.
Borboly szájából két, igen fontos állítás hangzik el: egyrészt felajánl egy 6-7 ezer lejes havi fizetéssel járó gazdasági igazgatói állást Kardának (vélhetően a lemondásért cserébe), másrészt pedig garanciát nyújt arra, hogy nem fogja bántani a szerkesztőség egyik vezéralakját, az RMDSZ-szel szemben kritikus (amúgy MPP-ben politizáló) Szondy Zoltánt. A bizalom megnyerése végett, mintegy bónuszként emlékezteti a kiadót arra, hogy melléjük állt “a György Attilás dologban” – vagyis akkor, amikor az újság a “Liberálisok” című, felbujtó és gyűlöletkeltő anyagot közölte.
A tanácselnök itt egy blogbejegyzésére utalt, mellyel a cikk ellen, illetve mellett aláírást gyűjtőket inti, bölcs atyai pózban: Borboly szerint az értelmiségnek nem tiltatkozni kell, hanem az EP-választásokra készülni.
Ki vette fel a beszélgetést?
Nem valószínű, hogy hasonló helyzetekben hivatalból hangfelvétel készülne, ezért két verzió lehetséges: az egyik az, hogy Karda Emese csempészett be diktafont a tárgyalásra. Az ő motivációja világos: kiszolgáltatott helyzetében egy ilyen, kompromittáló mondatokat tartalmazó felvétel fontos zsarolási potenciált jelenthet. A másik – kevésbé valószínű – verzió az lehet, hogy valamelyik, Borboly tevékenységét valószínűleg közelről monitorizáló titkosszolgálat keze van a dologban.
A Karda-verzió mellett szól, hogy az általunk megkérdezett szakértő szerint nehezen elképzelhető, hogy a felvétel high-tech titkosszolgálati berendezéssel készült volna. Valószínűbb, hogy a felvételt valaki a bent lévők közül készítette mobiltelefonnal vagy digitális diktafonnal. Az eszköz valószínűleg zsebben lehetett – erre utalnak bizonyos jellemző hangok. A vonalgörbe amplitúdóból jól látszik, hogy a felvevő Karda Emeséhez volt a legközelebb, a hangja annyira erős, hogy végig torzít. Két helyen azonosítható egyértelmű vágás. Az egész annyira amatőr, hogy nem valószínű, hogy aki összerakta a hangsávot, az mondatszintű, értelemmásító vágásokkal tudna manipulálni a jelentést.
Mi hangzott el a beszélgetés többi részében?
Biztosra lehet venni, hogy a közzétett hangfelvétel egy hosszabb beszélgetésből kiragadott rész. A hangfelvétel átiratát közlő Szondy Zoltán például tud arról, hogy a teljes felvétel fél órát tart: felmerül a kérdés, hogy ő ezt honnan tudja, netalán meghallgatta a teljes beszélgetést? A felvételt hallgatva nem hihető, hogy a további 25 perc érdektelen részleteket tartalmazott volna, ahogy azt az újságíró állítja: nem valószínű, hogy Borboly és Karda – miután 5 perc alatt megbeszélték a lényeget – az időjárásról, gyerekekről vagy a gazdasági válságról bájcsevegett volna. Valószínűbb az, hogy a szóban forgó részletre azért esett a választás, mert az csak Borbolyra nézve tartalmaz komprimittáló részleteket, míg Karda “jól jön ki” belőle.
Ki szivárogtatott és miért?
Amennyiben Karda Emese vette fel a beszélgetést, biztos nem adja ki a kezei közül addig, amíg úgy érzi, az valamilyen helyzetelőnyt biztosít számára. Tehát ha szándékosan szivárogtatott, akkor az azt jelenti, hogy a felvétellel nem sikerült sakkban tartania Borbolyt. Ezért úgy döntött, hogy ha már a színfalak mögött nem tud befolyásolni, legalább a felvétel nyilvánosságra hozatalával árt a politikus imidzsének.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a beszélgetésen (vagy legalábbis annak nyilvánosságra került részében) nem merül fel a bizonyos alku (vagyis hogy Borboly nem meneszti, ellenben Karda maga lemond.) A most napvilágot látott felvétel után tehát még lehettek találkozók, vagy pedig ezeket a részleteket a nem publikus percekben beszélhették meg.
Egy másik lehetőség az, hogy Karda tudta nélkül valaki másolatot készített a felvételről, és “forgalomba helyezte” – azonban nem valószínű, hogy a kiadó egy ennyire fontos felvételt tartalmazó mobiltelefont csak úgy otthagyott volna valahol.
Ki tette közzé a felvételt?
A Templomtizes nicknevű személy YouTube-jelenléte nem túl látványos, mégis sokatmondó: adatlapja szerint 41 éves, romániai, egyedüli barátjaként ArturAxmann van megjelölve, akit saját bevallása szerint 12 éve lenyűgöz a Harmadik Birodalom. ArturAxmann nem neo-, hanem retro-nácinak vallja magát, csatornáján a német Wehrmacht-katonákról szóló felvételek láthatók. Templomtizes egyedüli kedvenc videója egy Heidi Brühl-felvétel: a német színész- és énekesnő a Hundert Mann und ein Befehl (kb. Száz ember, egy parancs) című katonadalt adja elő. A szivárogtató mintegy 1800 videót tekintett meg, a Borboly-Karda felvétel az egyedüli, amit feltöltött. Templomtizes egyszer kommentel a videómegosztón, egy Wehrmachttal, illetve SS-el kapcsolatos vita során.
Ami a nick mögött álló személyt illeti, valószínűleg Karda egyik személyes ismerőse vagy egy Hargita Népe-munkatárs: ilyen bizalmas dokumentumok sosem jutnak olyan személyek kezébe, akiket a kiszivárogtató nem ismer, vagy akikben nem bízik meg teljesen.
Miért éppen most?
Feltételezhető, hogy Karda gesztusa egyben végső válasz: nem fogadja el a tanácselnök által felkínált, jól fizető állást. Egyszersmind egyértelművé teszi, hogy bármilyen további megkeresés értelmetlen. Mindenesetre meglepődnénk, hogyha mindezek után Karda Emese Borboly Csaba közeli munkatársaként folytatná pályafutását. Meg kell még jegyezni, hogy az új kiadó, Isán István Csongor a napokban készül átvenni a tisztséget – a kinevezése körüli politikai alkura rávilágító felvétel pedig erősen meggyöngíti pozícióját.
Mi volt Borboly célja?
Nem lehet nem arra gondolni, hogy ha ennyi energiát fektetett bele Borboly a Hargita Népe-projektbe, akkor az újság valamiért számára fontos. A Karda lemondatása körüli, hónapokon át tartó hercehurca nem egyszerű bosszú vagy hirtelen támadt ötlet, hanem valamilyen nagyobb, hosszú távú elképzelés része kell legyen.
A legoptimistább forgatókönyv az lehetne, hogy a tanácselnök korábbi kijelentései igazak: valóban egy korszerű, közszolgálati médiumot szeretne létrehozni, ahol az újságírók szabadon gyakorolhatják mesterségüket, kiegyensúlyozottan és a politikum befolyásától mentesen tájékoztathatják a megye olvasóit akkor is, ha esetleg épp a megyei tanács szennyesét kell kiteregetni. Csakhogy a felvételt hallgatva Borboly összefüggéstelen, elharapott mondatai sehogysem tűnnek a sajtószabadság garanciájának.
A másik elképzelés valamivel pragmatikusabb, és valószínűleg nem is állhat távol egy közepesen felvilágosult politikus gondolkozásától: van egy egész szerkesztőség Bukarestben, mely hamarosan munka nélkül marad. Őket át lehetne hozni a helyi napilaphoz, és az így felfrissült csapattal meg lehetne akadályozni azt, hogy egy, a Háromszékhez hasonló, végletesen destruktív hangvételű újsággá alakuljon a Hargita Népe.
Ugyanakkor egy harmadik verzió is körvonalazódik, ami végletesen egyszerű: Borboly nem a Bunta Levente által kinevezett Karda Emesét, hanem saját emberét akarja látni a Hargita Népe élén. Eszerint az olvasat szerint a tanácselnök nem világnézeti kérdések alapján hoz döntéseket: egyszer problémaként emlegeti a lap körüli botrányokat, máskor viszont kijelenti, nem fogja bántani Szondyt, majd emlékeztet arra, hogy a szélsőjobb fele kacsingató György Attila fele is békejobbot nyújtott. A lényeg Borboly számára az, hogy mindenhol a saját hálózatához tartozó emberek kerüljenek pozícióba, akiket könnyen ellenőrizhet. Ebben a képletben pedig teljesen mellékes, hogy Karda milyen teljesítményt nyújtott a lap kiadójaként – az átvilágítás pusztán formaság, mely valós (vagy kitalált) indokkal szolgál az eltávolításhoz.
Borboly állásajánlata jól tükrözi, hogy miről is szól az élet Székelyföldön: milyen funkció, mennyi pénzért, passz. Szó nincsen feladatokról, elvárt szakértelemről vagy teljesítményről, és az sem merül fel, hogy esetleg a munkavállaló szempontjából egy állás elfogadásakor a fizetésen kívül más szempontok is számíthatnak. A megyei tanács pénzügyi igazgatói állása nem több, mint egy konc, amivel be lehet fogni valakinek a száját. Érdekes módon versenyvizsgáról sem esik szó, bár törvény szerint ezt ki kell írni.
Ha pedig így mennek a dolgok Csíkszeredában, akkor nem érthető, milyen morális alapon tiltakozik Borboly Csaba lármafákkal a székelyföldi intézményvezetők leváltása ellen? Hogyha itt az a modell, hogy aki hatalomra kerül, az az alárendelt intézmények kulcspozícióiba a saját embereit nevezi ki, akkor miért rossz az, ha a kormányra került PD-L és PSD is ezt teszi?