2018. szeptember 20. csütörtökFriderika
14°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
futyi.transindex.ro

BÁRMI MEGTÖRTÉNHET

A romániai közlekedés misztériuma

Fülöp Noémi utolsó frissítés: 2008-05-30 16:25:14

A rendszer Robin Hoodja úgy gondolkodik, a szegény ember érje el a vonatját, akinek viszont már volt pénze „accselerátra” vagy „rapidra”, csak késse le szépen a csatlakozást és hadd dühöngjön.


Mondott valaki olyant, hogy Romániában nem lehet eljutni A pontból B pontba autó nélkül? Az illető valószínűleg arany Mastercarddal a zsebében született, és nem tudja, mi az, hogy az ember csöves, vagy netán környezetvédő.

A hatékony közlekedés ebben az országban olyan misztérium, amelybe csak több rendbéli szívatások és dühöngések után nyer beavatást az ember. Ám ha egyszer rájött a nyitjára, nem lesz az a késés, útjavítás, vagy embergyűlölő kasszásnéni, amely


megakadályozná abban, hogy célba érjen.

Egyes városok között jár vonat – a választék széles, a méregdrága IC-től a banikba kerülő, ám lepukkant személyig. Utóbbival valószínűleg át kell majd szállni, de némi gyakorlással menni fog az is.

Hogyha mindössze három perc van az érkezés és indulás között, ne bátortalanodj el, bohó utas, és ne válaszd a másik vonatot, amire két órát kell várni. A romániai vasút alaptörvénye, hogy a személyvonatok bevárják egymást, mert nem te vagy az egyetlen csöves szerencsétlen, aki ezzel utazik akár több száz kilométert.

Ugyanez nem érvényes az összes többi járatra – a rendszer Robin Hoodja úgy gondolkodik, a szegény ember érje el a vonatját, akinek viszont már volt pénze „accselerátra” vagy „rapidra”, csak késse le szépen a csatlakozást és hadd dühöngjön. Ám


mindenhonnan mindenhová nem jár vonat –

különösen igaz ez az egymástól aránylag kis távolságra fekvő városokra, amelyek között sokan ingáznak rendszeresen.

Itt jön be a képbe a busz: a romániai közlekedés szeszélyes, titokzatos része, lehet kicsi (mikro) vagy nagy, különös ismertetőjele, hogy sem az internetes menetrendek, sem a buszpályaudvar telefonjára válaszoló néni nem tudja, honnan és mikor indul.

Előbbit évek óta nem frissítették (vagy csak részben, és teljesen kiszámíthatatlanul, hogy melyik járat adatait), utóbbi csak a hivatalos járatokról tud, amelyek általában a szadizmus határát súroló időpontokban (pl. hajnali öt óra) indulnak, esetleg csak hetente háromszor közlekednek. Ennek ellenére a fantombuszok igenis léteznek, a velük kapcsolatos összes információ a népköltészethez hasonlóan, szájról szájra terjed.

Sétálj ki a buszpályaudvarra, és keress ingázó munkás-kinézetű figurákat. Általában kínai piacról öltöznek, nem túl rongyosok, de nem is puccosak, szemük karikás, van náluk egy sporttáska vagy egy hasonló méretű retikül, emellett


kötelezően rendelkeznek műanyag szatyorral.

Elsőre nem valószínű, hogy sikerül, ám türelmes, többszöri próbálkozás után megtalálod majd az orákulumot, aki az összes, feketén működtetett, menetrendben nem szereplő járatról felvilágosít. Hogyha nem abban a városban tartózkodsz, ahonnan a buszod indul, ellőtted – buszjáratokról csakis a helyszínen érdemes érdeklődni.

Aki Magyarországra utazik, és szeret előre tervezni, több órás előkészítésre számítson. A romániai online menetrend csak a határig, a magyarországi csak a magyar határig ismeri a járatokat.

Bár kézenfekvő volna, hogy ily módon a vonatok Biharkeresztesnél


mindkét oldalon feloldódnak a levegőben,

netán visszafordulnak, mégsem ez történik, szerző is több alkalommal, saját szemével látott határon túlra igyekvő vonatot, sőt, ült is már hasonlón.

A járatok számának segítségével, illetve a határátkelőt tartalmazó helység mindkét nyelvű nevének ismeretével – és persze sok türelemmel – felfegyverkezve mindenre van megoldás, ha egy vonat az egyik oldalon az átkelőig megy, a másikon onnan indul, és az időpontok is passzolnak, szerencsével jártál. De azért biztonság kedvéért érdeklődd meg a menetjegyirodában is.

Határon túlra lehetőleg utazz egyenesen Budapestig. Minél könnyebben megközelíthető egy magyarországi város a határtól, annál kevésbé valószínű, hogy van oda rendszeres járat. A megoldás: elutazol a határ innenső oldalán lévő, a becélzott határátkelőhöz legközelebb eső helységbe.

A fent leírt módszerrel érdeklődsz az állomáson és/vagy a buszpályaudvaron, mikrobuszok, netán taxisok után, akik a határig vagy az azon túl eső első helységig elvisznek. Biztonság kedvéért akkora poggyászod legyen, amit gyalog is tudsz cipelni néhány kilométer erejéig.

Könnyen megeshet ugyanis, hogy az egyetlen lehetőség valamivel eljutni az átkelőig, gyalogosan átsétálni, majd a túlsó oldalon felülni valamire, ami tovább visz. Ne foglalkozz


a sandán néző vámosokkal, nem tudnak ők semmit.

Az igazán elszánt, nomád természetű egyedek azonban csakis autóstoppal közlekednek. Annyi biztos: olcsó, és nem kell menetrenddel bíbelődni. Ám vigyázat, a hímnemű sofőrök tetemes hányada (főleg ha teherautót vezet) képtelen megkülönböztetni a nőnemű stoppost a vízszintes iparág gyakorlóitól.

Öltözzön bár szerencsétlen utasunk tréningnadrágba és XXL méretű pólóba, legyen bár a hátán ruhásszekrény méretű hátizsák, a sofőrök sajátos hagyományai szerint minden nőnemű (vagy annak tűnő) lénynél be kell próbálkozni legalább egyszer, ellenállás esetén pedig akár megkergetni a mezőn.

Mert ki hallott olyanról, hogy egy lány simán csak közlekedni kívánjon A pontból B pontba, és ne legyen leghőbb vágya intim kapcsolatot létesíteni egy néhány perce megismert, elhízott, izzadtságszagú kamionsofőrrel?

Ebből is kitűnik: aki a gépkocsik biztonságos fémdobozából szemléli a világot, köszönőviszonyba sem kerül a romániai közlekedés misztériumával – ahol bármi megtörténhet.