2017. június 27. keddLászló
32°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
futyi.transindex.ro

ANGOL ÚRIEMBER

Max Mosley, náci szadó, prostik és némi jóérzés

Kiss Bence utolsó frissítés: 2008-04-10 16:29:29

Hogyan kerül a FIA élő legenda vezetője a bulvároldalra? Elég hozzá néhány náci egyenruhába bújtatott prostituált és egy kamera.



Max Mosley nevét – legalábbis eddig – a Fédération Internationale de l'Automobile (FIA) élén betöltött elnöki tisztségével kapcsolatban emlegettem. A magyar fordításban Nemzetközi Autós Szövetség néven nyilvántartott szervezet jóformán minden valamirevaló autóversenyt a kezében tart, a sima raliktól egészen a Forma1-ig.

Max Mosley amolyan élő legendának számít autós körökben. Van is, miért irigyelni: reggel Angliában ébred, Franciaországban neves burgundi borokat kortyol, és ki tudja, lehet, hogy este a Piazza del Popolo környékén élvezi a római esti programkínálatot.

Mosley egészen ügyesen menedzselte magát az elmúlt 67 évben – szigorítások, bölcs döntések sorozatát hozta a versenyzők és a verseny tisztasága érdekében. Igazi angol úriember módjára viselkedett.


Izgalmas szezon várható

A bulvárhíreket rendszerint ignorálom. Paris Hilton legújabb villantását, Amy Winehouse angol énekesnő újabb kábszerbotrányát persze én sem úszom meg, de hát nem lehet mindig a NATO csúcsértekezlet előkészületein rágódni (érdekes módon ez utóbbiról jobb, a bulvártól magukat hangosan elhatároló lapok is szorgosan cikkeznek).

A NATO summit és ál-sztár-hírek rengetegében egészen meglepődtem Max Mosley nevén. Gondolatban már súroltam is össze a tenyereim, hej de jó lesz, ha újra ki kell egy mikrócsippet dobni Alonso, Raikönnen és társai autójából, micsoda izgalmas Forma1 szezonnak nézünk elébe.

A cikkhez mellékelt képen kicsit meg is lepődtem. Férfiálmokban felbőgő, lóerőkben tobzódó versenyautóknak ugyanis se híre, se hamva az íráshoz mellékelt fotókon. Mintha az autóversenyzők egyenruhája is megváltozott volna. (Talmácsi Gábor magyar gyorsaságimotoros világbajnok ugyan visel bőrszerkót, de az kicsit másképp fest. Határozottan színes, vidám.)

A Max Mosley mellett ácsorgó hölgyek ruhája a domina szerkó és a náci egyenruha érdekes keveréke. (Azoknak, akik az aktuális szextrendet átaludták volna: a domina olyan hölgy, aki elfenekeli, megostorozza, netán csizmanyalásra „kényszeríti” a mazochista hajlamú klienst.)

Freud szerint nem az a nyugtalanító, ha valakinek van egy esetenként bizarr szexuális vágyálma, hanem az, ha nincs. Más szóval, ha Mosley bácsi vaskos pénztárcája és vékony feneke a korbáccsal való ráncbaszedést kedveli, ám legyen...

(De miért pont nácik? Elie Wiesel több írásban, interjúban számol be arról, hogy milyen gondolatok gyötörték a koncentrációs táborban, hogyan könyörgött az édesapja, és hogyan ébredt arra, hogy más fekszik az apa helyén. Emlékszem, miközben a Nobel-díjas szerző szavait hallgattam, keménynek tűnt a fotel, el akartam kapcsolni a tévét, de nem tettem – és arra is emlékszem, hogy ebben a hangulatban a szex nem juthatott eszembe.)


Freud fél évre elegendő munkát kapna

A képek egy videófelvételből származnak, amit az angol bulvár legnagyobb játékosa, a News of the World riportere készített. Természetesen a Youtube is tele van a Mosley szexuális kicsapongását dokumentáló felvétellel. A közvéleménnyel, a bulvár sajtóval, a komoly sajtóval és egy ex-Forma1 bajnokkal együtt én is felháborodtam – és rögtön megnéztem Mosley felvételt.

Tipikus londoni ház, ügyes alagsorba vezető lépcsővel. Idősebb úr (ez lenne Mosley) körbe sem néz, egyből sipirc le a lépcsőn. A videó kommentárja szerint náci egyenruhás nők fogadják. Ebből leginkább a negyvenes évekbeli háborús filmekből jól ismert szoknyák látszanak. Meg a szöveg.

Mosley haját sűrű fésűvel átkefélik, mintha tetveket keresnének benne, majd levetkőztetik. A következő képen már nem látható semmi az arcból – bőr-miniszoknyás hölgy, tűsarkúban alaposan paskolja a kecskére láncolt férfit. Feltételezzük, ő Mosley.

Freud fél évre elegendő munkát kapna a következő jelenetnél. Az elpaskolt Mosley felöltözik, majd egy újabb náci tiszt-prosti társaságában elnáspángol két fogolyruhát viselő hölgyet. A narrátor szerint ezután következik a konkrét aktus, több lánnyal. Az utolsó kép arról tanúskodik, hogy Mosleyban mégiscsak maradt valami az angol úriemberből: az angol. Ez az a pillanat, amikor a FIA elnök egy jó kis csupor teát fogyaszt, anyaszült meztelenül.


És a fair play?

Ha az ember egy köztiszteletben álló hivatal elnöke, akkor ez az a pillanat, amikor illene távozni. Felszólítás nélkül. Esetleg az ajtóból lehet még közölni, hogy a képeken nem engem látnak, ez félreértés, Photoshop, akkor látnak engem legközelebb, amikor a bírói idézésre az ügyvédem is hozom magammal – ideiglenesen pedig lemondok tisztségemről.

Max Mosley viszont közölte, hogy nem szándékozik lemondani a FIA elnöki tisztségéről. A szabad sajtó ilyenkor lábtörlőt csinál az illetőből. Felfedezik, hogy rokonai (esetünkben a már réges-rég elhalálozott idősebb Mosley) is náci szimpatizánsok voltak. Korábbi kijelentéseit átértelmezik ilyen kontextusban – közben pedig diszkreditálják az intézményt, amit az elkövető vezet.

A holokauszt áldozatainak szemszögéből nem minősíthetem Mosleyt. A jól dokumentált ember szégyenérzete ehhez nem elegendő.

Autósport-kedvelőként csalódott vagyok. George Orwell jut eszembe, aki nem hitt a versenyszerű sportban: nagyjából azt állítja, hogy a versenyszerű sport háború – amiben nem sütnek el fegyvereket.

Lehet benne némi igazság. Ha Max Mosley hisz a sportszerűségben, úgy jár el, ahogy egy csaláson rajtakapott sportoló esetében illene. Ebben a helyzetben a kizárásra megvan minden indok. A csalót el kell távolítani a rendszerből, mert ellenkező esetben megrontja azt.

Az utolsó hírügynökségi értesülések szerint Max Mosley tudott arról, hogy a bulvárlap munkatársai figyelik, és pert indít a lap ellen, amit nem valótlan információ terjesztésével, hanem személyiségi jogainak megsértésével vádol.

Na ennyit a fair playről.